fotó: Németh Ferenc
Gera Zoltán sok nagy csatában edzôdött – ma este sem ijedhet meg
Az egyik legértékesebb magyar játékos szerepe különleges: legtöbbször a csatársor és a középpályások között helyezkedik, afféle visszavont támadóként. Bozsik Péter együttesében például teljesen szabadon futballozhat, ezért a pálya minden pontján feltűnik. Többször visszalép a középpályára a labdáért, és hosszú indításokkal igyekszik helyzetbe hozni a támadókat. Emlékezhetünk a 2004 júliusában Kaiserslauternben megrendezett német–magyar válogatott meccsre (0–2), amikor kétszer indította pazarul Torghelle Sándort, és a csatár mindkét lehetőségéből gólt szerzett. Gera Zoltán, miután visszalépését követően elindítja az akciót, azonnal sprintelni kezd, felzárkózik a támadásokhoz, és így gyakorta éppen ő fejezi be azt a támadást, amelyet kezdeményezett.
Technikai tudását sokan irigylik, cseleivel kiváló védőket is őrületbe kerget, pazar futballista. A San Marino ellen lőtt, ollózós gólját hetekig ismételték a sportcsatornák. Ha egyedül hagyják, a tizenhatos környékéről igen veszélyesen és pontosan lő, szabadrúgásai, különösen a balösszekötő helyéről, komoly próba elé állítják a kapusokat. Emellett kiválóan fejel, kivételes ütemérzékének köszönhetően remekül érkezik a beadásokra – a legutóbbi, Bosznia-Hercegovina elleni Európa-bajnoki selejtezőn (3–1) azt is bizonyította, hogy még a mellével is gólt tud szerezni.
Gera Zoltántól a törökök ellen is elegendő lenne egy ilyen, nem szépségdíjas gól – csak szokása szerint legyen jókor, jó helyen.